húsvéti sódar
A húsvéti sonkáról való feljegyzésemben, engedelmükkel, Kiskerti urat idézem, aki az én gyermekkoromban az ország legjobb evőjének hírében állott. Bár a métermázsától nem messzire esett korpulenciában minden népünnepélyen felmászott a csúszós póznán, a pózna hegyére diadalmi sikerért felakasztott szafaládékoszorúért. (Bevallás szerint ez az étel ízlett neki legjobban.)
Egy híres disznóölés (és a terítékre kerülő hurka-kolbász s orjaleves) kedvéért reggeltől estig szánkázott olyan hófödtetájakon, melyeken nádasok húzódtak, bennük farkasok lappangtak, amelyek nemrégiben téptek szét az országúton egy vándorlegényt, akiből csak egy rongyos csizmaszár maradt. De vonatra is ült, hogy például Püspökladányban vagy Szolnokon (az egykori híres vasúti restaurációkban) megkóstolja az új vasúti vendéglős főztjét, borát, sörét, pálinkáját. Minden ételről tudta, hol főzik azt a legjobban; minden italról tudta, hol lehet azt hamisítatlan, eredeti állapotban fogyasztani; minden közönséges napról, mint valami alapos szakácskönyv (de ünnepnapról pláne), tudta, hogy mit, miként, mily körülmények között szokás akkor fogyasztani, hogy az ember hosszú életű lehessen!
Úgy sohasem lakott jól, a jóllakást olyan értelemben véve, hogy eldűljön utána, mint egy köbös zsák, holott a legtöbb ember azt szokta cselekedni, ha megfelelő ételnemű kerül elébe. Kiskerti a legjobb falatok elfogyasztása közben gondolt arra, hogy másnap is kell ebédelni. Ez volt a titka örökös jó étvágyának. (Ezenkívül az alvással is ilyenformán volt: mindig hagyott magának egy fertályórányi szundításra való állapotot, amelyet bármikor igénybe vehetett változatos életében, akár utazásaiban, akár ebéd előtti üldögélései közben, mert okos ember ebéd előtt is alszik.)
Kiskerti a húsvéti sonkáról a következőket mondta: - A húsvéti sonkának igazi ideje volna előkészületéig, rendbehozataláig, tálalásáig, megfelelő fogyasztásig az a negyvennapi idő, amit közönséges nagyböjtnek nevezünk. Így mondja az elmélet, de a praktikus élet már régen bebizonyította, hogy a negyvennapos idő kevés egy sódarnak a létrejöveteléhez. A sódar a legkényesebb része a disznónak, korántsem élvezhető amúgy frissiben, mint a kolbász vagy a hurka, amelyek melegiben learatják az ünneplésüket, mint akár a színészek, akik előadás közben megjelennek, hogy a tapsokat átvegyék. – A sódarhoz bizonyos klasszikusság, idő múlása szükséges, hogy valóban élvezhetővé váljék, igaz, hogy élvezhető idejében aztán úgy megveri a többi élelmiszereket, hogy versenytárs nélkül marad.
- Nincsen élelmiszer, amely a megunhatatlan, szinte örök életű sódarral versenyezhetne. Olyan, mint a költők közül Shakespeare, aki minden időben mindent tud, és mindig élvezhető, míg más divatos költőkről nem mondható el ugyanez. A kolbász már régen kiszáradt, a hurka legfeljebb füstölt állapotban teszi meg a magáért, a sajt ugyan még tartogatja magát, de már ő se az igazi, amikor a havak, hidegek, dermesztő idők elmúlnak, és beköszönt a húsvét, a sonkának ünnepélye, amely aztán szinte beláthatatlan terjedelmű. – Mit csinál a sódar az idő alatt, amíg a hivatalos időszámítás szerint négy hétig, de valójában hét-nyolc hétig húsvéti szereplésre készülődik? – kérdeztük Kiskertit, hogy ne kalandozzon el messzire a témától.
– A sódar ifjúkorát az úgynevezett pácban tölti – felelte Kiskerti azzal az elgondolkozással, amellyel egy élettörténetet szokás elkezdeni. – Igaz, hogy nagy különbség van a különböző sódarok ifjúkora között, mint akár az emberek ifjúkora között. Faluhelyen született sódar még félig nyers állapotban is tartalmazhat olyan ízeket (különösen olyankor, ha hosszadalmas utazás után eszünk belőle), amely ízeket a városi sódarban nemigen találhatunk. Nemhiába találták ki ezt a mondást, hogy „szívesen látjuk egy kis hazaira”.
Ez a „hazai” jelentette az otthon pácolt sódarnak különbvalóságát a boltokban árult sódarokétól, mert jóformán minden háznak, ahol disznót hizlaltak: külön receptje volt a sonkapác elkészítésére nézve. Ennek tulajdonítható, hogy egyik háznál jobb volt a sódar, mint a másiknál. – Ebben az országban, ahol annyi mindenféle és idővel általánossá vált szabályt találtak ki az ételek minőségére és elkészítési módjára nézve: éppen a sonkapác elkészítésére nézve ne hoztak volna törvényt? – kérdeztük hitetlenkedve Kiskerti urat. – Nem, fiam, sajnos, nem hoztak törvényt, és még minden háznál a maguk legjobb tudásuk vagy ősi, de mindig helyeselhető hagyományuk szerint készítik a sonkapácot.
A nagymamák itt hagytak egy receptet a sonkapácról, és az unokák vakon igazodnak a recepthez. Pedig nem ártana újat tanítani, ami jobb, mint a régi. Meglepő nyilatkozat volt ez Kiskerti részéről, aki tudvalevőleg mindenben szerette a hagyományok tiszteletét, akár sódarpácolásról, akár más életbe vágó eljárásokról volt szó. – Hogyan? Az öregek nem tudtak volna sódart pácolni? – kérdeztem megrökönyödve. – Nem tudtak sonkát pácolni – felelt megingatott fejjel Kiskerti. – Még talán az elülső, az úgynevezett kissódoraik, ezek a karajjal és egyéb húsneművel egyidőben pácolható és füstölhető húsneműik, amelyeknek idejük valóban nem több a nagyböjti négy hétnél, tehát gyakran használhatók akár váratlan utazás vagy előre be nem jelentett vendég érkezésekor is, ezek a kisebb sódarok (amelyeket egy jó étvágyú ember akár egymagában is elfogyaszthatott), megtehették a magukét.
Rövid pácolás, rövid ideig tartó füstölés, még rövidebb ideig tartó szerpelés után megtették a maguk kötelességét, nem sok maradt belőlük, mert akár paszulyban kifőzve, akár levesben, ha a levük nem volt túlságosan sós, de leves vagy káposzta nélkül, egykedvű falatozás közben elvégezték a rájuk bízott étvágyak kielégítését.
- De most vegyük a hátulsó sódart, amely igazában sódarnak nevezhető – mondta Kiskerti emelkedett hangon. – A hátulsó sódart, amely húsvéti sódarnak alkalmas; és a tojások bőséges kíséretében legalábbis egy álló hétig, de pár napig bizonyosan állja a helyét a tálban, a szalvéta alatt, és mindenkinek egyformán szolgálatára áll! Most vegyük a valódi húsvéti sódart, amely annál jobb, minél nagyobb. Amely az egész család, de látogatóba jött rokonság, atyafiság, barátság étvágyát is ki tudja elégíteni!... Amelyet büszke áhítattal tesznek kosárba a templom hajójában a kövezetre, amikor a szentelés ideje elkövetkezett…
Amelyről azt mondja az ember, amikor megpillantja, megkóstolja, szóval: szemmel és szájjal megbecsülte: „Érdemes volt a nagyböjtöt, a vele járó szabályokat, kivételes
önmegtartóztatásokat néha fájdalmasan ható koplalásokat becsületesen megtartani, mert íme, megérkezett a jutalom!” – Milyen legyen az a húsvéti sódar, amely valóban jutalomként érkezik meg húsvét vasárnapján? – kérdeztük Kiskerti urat, aki talán legjobban tudja ezeket a dolgokat az országban. – Ismétlem, hogy feltétlenül hátulsó sódar legyen! Egy kis első sonkát akár az első húsvéti napon elfogyaszthatnak, de hátulsó sódarral mégse bírnak el egyetlen nap alatt. Marad belőle hétfőre, keddre, sőt talán továbbra is, mert az ember csak jóllakik a sódar ízével. – És milyen titka van a húsvéti sódarnak, hogy kifogástalan legyen?
Ha már nagyságban, külsőben s egyéb minőségben eleget tett a szabályoknak? – kérdeztük. – A salétrom és az idő! – felelt Kiskerti. – Én mindig erősen kenem be salétrommal, különösen a csontmelléken, a húsvéti alkalomra szánt sódaromat. És már hat, de ha a sódar nagysága elég tekintélyes: akkor nyolc hét előtt, farsangban gondoskodom róla, hogy a sódar elegendő időt tölthessen tennivalóiban. Tennivalói közé tartozik a salétromozás után való napon annak a pácnak felvétele, amely marékszámra vett sóból, korianderből, borókamagból, sárga cukorból, darált fokhagymából, babérlevelekből és öt-hat fej vöröshagymából készült.
Ezt a keveréket bizony szárazon kell felvennie a sódarnak, és alatta 4-5 napig pihennie, mert csak akkor kapja meg azt a sós vizet, amely aztán beborítja a teknőben, amelyet száraz helyen ringatok, kamarában vagy padláson, mindenesetre lakat alatt tartván az ajtót, hogy a kíváncsi szomszédnak ne jöjjön kedve idő előtt nyúlni a sódarhoz. – A kíváncsi szomszéd amúgy is tudja, hogy mikor kerül használható állapotba a sódar. – Nem – felelt Kiskerti. – Ezt az állapotot tulajdonképpen csak magunk tudjuk, miután naponta megforgattuk a sódar a maga pácában. Mindennap más és más oldalán kell neki tölteni idejét. Talán ez a szabály a legjelentősebb a pácolás alatt levő sódar idejében.
Ha nyolc hétig tartana az eljárás, akkor is mindennap új pozícióban kell neki feküdni a pácban. A sódart nem lehet elhanyagolni, mert az ember saját magát károsítja vele. Ápolni kell őkelmét ebben a kritikus időpontban. – Ígérjük, hogy ápoljuk – feleltük Kiskerti komoly szavaira. – A sódar további élete, amikor hetek multával a pácolóteknőből kikerül, már nem olyan érdekes, hogy sok mondanivalónk lehetne róla. Füstre megy, ahol előtte már a kolbászok, hurkák, karajok, sajtok eltöltötték a maguk egy-két hetes idejüket.
Üres a kémény és a legnagyobb sódar is kényelmesen berendezkedhet a maga három-négy heti idejére, amelyet a füstön kell tölteni. Ez az idő már nem alkalmas arra, hogy mindennap megtekintsük sódarunkat, egyedül kell tölteni napjait. Éppen elég, hogy a kalendáriumban jegyezzük meg a napot, amikor a húsvéti sódar a füstre kerül. Itt éldegél magányosan, zöldcsütörtökig, nagypéntekig vagy nagyszombatig, amíg az embernek eszébe jut, hogy húsvéti elemózsiáról is kell gondoskodnia. A jól kifüstölt sódar most már az asszonyok gondjába kerül, ők főzik lassú víz vagy lobogó tűz mellett a tojásokkal együtt őkelmét. Nagy kár volna érte, ha elsóztuk volna. Igaz, hogy ezzel a régiek nem törődtek.
Így fejezte be Kiskerti, az ország egyik szakértője a húsvéti sódarról való előadását. Érdemes feljegyezni, mert a legmodernebb életmódnak is helyet adott elgondolásában.
Gyógyító céklaléA nyers cékla levét a népi gyógyászatban az egyik leghatékonyabb gyógyító-megelőző szernek tartják. A cékla az összes hasznos biológiailag aktív anyagot könnyen felszívható formában tartalmazza. A nyers cékla leve elősegíti a vérképződést, stimulálja a gyomor és a máj működését. Használják a szervezet súlyos betegség utáni regenerálódására, a pszichikai állapot megerősítésére, sőt még depresszió esetén is. A céklalé kúraszerű fogyasztása gyakran feloldja a vese- és epeköveket.
Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy nem ajánlott a frissen kipréselt cékla levét meginni. Olyan illó anyagokat tartalmaz, amelyek a szervezetet irritálják, hányingert, fejfájást, hányást, általános gyengeséget válthatnak ki. A dietetikusok azt javasolják, hogy használat előtt pihentessük a friss levet kb. két óra hosszat fedél nélküli edényben az asztalon vagy hűtőszekrényben.
Krúdy Gyula
Marhahús à la Krúdy
A képen a gazda láthatóan jót falatozott, de mennyivel finomabb lehet az alábbi recept szerint elkészített gőzőlgő marhahús!
„ Marhahúst (mint akár a halat) legjobban egyedül fogyaszthatni... a marhahús természetes ízével hat, és porcikáihoz, amelyek kóstolgatva kezdődnek, még az ecetes torma se a legfontosabb társaság, legfeljebb a só.
Az első falatoknak kell megmutatni, vajon érdemes-e mind beljebb hatolni a bordák közé (sőt a bordák alá), ahol a színhús remegve, zaftosan és forrón várja megmártását a hideg, ecetes tormában vagy a forró paradicsommártásban.”
Hogy elképzeljünk egy jó hangulatú, korabeli vendéglőt, ahol kellő étvággyal foghatunk bele az ízes falatok fogyasztásába, nézzük milyen szavakat ad az író Szindbád szájába a „Májusi csodák ( A gyomor örömeiben)” című írásában (uo. 39. old.).
„-Májusban az ételek ifjú hercegi családja jön látogatóba gyomrunkhoz, amely annyira szomjazta a megifjodást- mondá Szindbád a gyomorbajos Úriembernek, aki a szabadban, jó szagú fák, hársak, platánok, orgonafák alatt, egy pirossal, kékkel és más ringató színekkel terített vendéglőben mellé csatlakozott.”
Miután megtudtuk, hogy az Úriember, aki valószínűleg sovány és sápadt, gyomorbajos, igyekezzünk elkerülni, nehogy az ételek kritizálásával elvegye az étvágyunkat.
Egy nyugodt kis sarok biztosan megfelel, ahol néhány barátunkkal és barátnőnkkel észrevétlenül elhelyezkedhetünk, és miközben jókat falatozunk, meghallgathatjuk mit is mond Szindbád a jó „magánháztartási” és vendéglői kosztról.
Jó étvágyat mindenkinek!
Egy híres disznóölés (és a terítékre kerülő hurka-kolbász s orjaleves) kedvéért reggeltől estig szánkázott olyan hófödtetájakon, melyeken nádasok húzódtak, bennük farkasok lappangtak, amelyek nemrégiben téptek szét az országúton egy vándorlegényt, akiből csak egy rongyos csizmaszár maradt. De vonatra is ült, hogy például Püspökladányban vagy Szolnokon (az egykori híres vasúti restaurációkban) megkóstolja az új vasúti vendéglős főztjét, borát, sörét, pálinkáját. Minden ételről tudta, hol főzik azt a legjobban; minden italról tudta, hol lehet azt hamisítatlan, eredeti állapotban fogyasztani; minden közönséges napról, mint valami alapos szakácskönyv (de ünnepnapról pláne), tudta, hogy mit, miként, mily körülmények között szokás akkor fogyasztani, hogy az ember hosszú életű lehessen!
Úgy sohasem lakott jól, a jóllakást olyan értelemben véve, hogy eldűljön utána, mint egy köbös zsák, holott a legtöbb ember azt szokta cselekedni, ha megfelelő ételnemű kerül elébe. Kiskerti a legjobb falatok elfogyasztása közben gondolt arra, hogy másnap is kell ebédelni. Ez volt a titka örökös jó étvágyának. (Ezenkívül az alvással is ilyenformán volt: mindig hagyott magának egy fertályórányi szundításra való állapotot, amelyet bármikor igénybe vehetett változatos életében, akár utazásaiban, akár ebéd előtti üldögélései közben, mert okos ember ebéd előtt is alszik.)
Kiskerti a húsvéti sonkáról a következőket mondta: - A húsvéti sonkának igazi ideje volna előkészületéig, rendbehozataláig, tálalásáig, megfelelő fogyasztásig az a negyvennapi idő, amit közönséges nagyböjtnek nevezünk. Így mondja az elmélet, de a praktikus élet már régen bebizonyította, hogy a negyvennapos idő kevés egy sódarnak a létrejöveteléhez. A sódar a legkényesebb része a disznónak, korántsem élvezhető amúgy frissiben, mint a kolbász vagy a hurka, amelyek melegiben learatják az ünneplésüket, mint akár a színészek, akik előadás közben megjelennek, hogy a tapsokat átvegyék. – A sódarhoz bizonyos klasszikusság, idő múlása szükséges, hogy valóban élvezhetővé váljék, igaz, hogy élvezhető idejében aztán úgy megveri a többi élelmiszereket, hogy versenytárs nélkül marad.
- Nincsen élelmiszer, amely a megunhatatlan, szinte örök életű sódarral versenyezhetne. Olyan, mint a költők közül Shakespeare, aki minden időben mindent tud, és mindig élvezhető, míg más divatos költőkről nem mondható el ugyanez. A kolbász már régen kiszáradt, a hurka legfeljebb füstölt állapotban teszi meg a magáért, a sajt ugyan még tartogatja magát, de már ő se az igazi, amikor a havak, hidegek, dermesztő idők elmúlnak, és beköszönt a húsvét, a sonkának ünnepélye, amely aztán szinte beláthatatlan terjedelmű. – Mit csinál a sódar az idő alatt, amíg a hivatalos időszámítás szerint négy hétig, de valójában hét-nyolc hétig húsvéti szereplésre készülődik? – kérdeztük Kiskertit, hogy ne kalandozzon el messzire a témától.
– A sódar ifjúkorát az úgynevezett pácban tölti – felelte Kiskerti azzal az elgondolkozással, amellyel egy élettörténetet szokás elkezdeni. – Igaz, hogy nagy különbség van a különböző sódarok ifjúkora között, mint akár az emberek ifjúkora között. Faluhelyen született sódar még félig nyers állapotban is tartalmazhat olyan ízeket (különösen olyankor, ha hosszadalmas utazás után eszünk belőle), amely ízeket a városi sódarban nemigen találhatunk. Nemhiába találták ki ezt a mondást, hogy „szívesen látjuk egy kis hazaira”.
Ez a „hazai” jelentette az otthon pácolt sódarnak különbvalóságát a boltokban árult sódarokétól, mert jóformán minden háznak, ahol disznót hizlaltak: külön receptje volt a sonkapác elkészítésére nézve. Ennek tulajdonítható, hogy egyik háznál jobb volt a sódar, mint a másiknál. – Ebben az országban, ahol annyi mindenféle és idővel általánossá vált szabályt találtak ki az ételek minőségére és elkészítési módjára nézve: éppen a sonkapác elkészítésére nézve ne hoztak volna törvényt? – kérdeztük hitetlenkedve Kiskerti urat. – Nem, fiam, sajnos, nem hoztak törvényt, és még minden háznál a maguk legjobb tudásuk vagy ősi, de mindig helyeselhető hagyományuk szerint készítik a sonkapácot.
A nagymamák itt hagytak egy receptet a sonkapácról, és az unokák vakon igazodnak a recepthez. Pedig nem ártana újat tanítani, ami jobb, mint a régi. Meglepő nyilatkozat volt ez Kiskerti részéről, aki tudvalevőleg mindenben szerette a hagyományok tiszteletét, akár sódarpácolásról, akár más életbe vágó eljárásokról volt szó. – Hogyan? Az öregek nem tudtak volna sódart pácolni? – kérdeztem megrökönyödve. – Nem tudtak sonkát pácolni – felelt megingatott fejjel Kiskerti. – Még talán az elülső, az úgynevezett kissódoraik, ezek a karajjal és egyéb húsneművel egyidőben pácolható és füstölhető húsneműik, amelyeknek idejük valóban nem több a nagyböjti négy hétnél, tehát gyakran használhatók akár váratlan utazás vagy előre be nem jelentett vendég érkezésekor is, ezek a kisebb sódarok (amelyeket egy jó étvágyú ember akár egymagában is elfogyaszthatott), megtehették a magukét.
Rövid pácolás, rövid ideig tartó füstölés, még rövidebb ideig tartó szerpelés után megtették a maguk kötelességét, nem sok maradt belőlük, mert akár paszulyban kifőzve, akár levesben, ha a levük nem volt túlságosan sós, de leves vagy káposzta nélkül, egykedvű falatozás közben elvégezték a rájuk bízott étvágyak kielégítését.
- De most vegyük a hátulsó sódart, amely igazában sódarnak nevezhető – mondta Kiskerti emelkedett hangon. – A hátulsó sódart, amely húsvéti sódarnak alkalmas; és a tojások bőséges kíséretében legalábbis egy álló hétig, de pár napig bizonyosan állja a helyét a tálban, a szalvéta alatt, és mindenkinek egyformán szolgálatára áll! Most vegyük a valódi húsvéti sódart, amely annál jobb, minél nagyobb. Amely az egész család, de látogatóba jött rokonság, atyafiság, barátság étvágyát is ki tudja elégíteni!... Amelyet büszke áhítattal tesznek kosárba a templom hajójában a kövezetre, amikor a szentelés ideje elkövetkezett…
Amelyről azt mondja az ember, amikor megpillantja, megkóstolja, szóval: szemmel és szájjal megbecsülte: „Érdemes volt a nagyböjtöt, a vele járó szabályokat, kivételes
önmegtartóztatásokat néha fájdalmasan ható koplalásokat becsületesen megtartani, mert íme, megérkezett a jutalom!” – Milyen legyen az a húsvéti sódar, amely valóban jutalomként érkezik meg húsvét vasárnapján? – kérdeztük Kiskerti urat, aki talán legjobban tudja ezeket a dolgokat az országban. – Ismétlem, hogy feltétlenül hátulsó sódar legyen! Egy kis első sonkát akár az első húsvéti napon elfogyaszthatnak, de hátulsó sódarral mégse bírnak el egyetlen nap alatt. Marad belőle hétfőre, keddre, sőt talán továbbra is, mert az ember csak jóllakik a sódar ízével. – És milyen titka van a húsvéti sódarnak, hogy kifogástalan legyen?
Ha már nagyságban, külsőben s egyéb minőségben eleget tett a szabályoknak? – kérdeztük. – A salétrom és az idő! – felelt Kiskerti. – Én mindig erősen kenem be salétrommal, különösen a csontmelléken, a húsvéti alkalomra szánt sódaromat. És már hat, de ha a sódar nagysága elég tekintélyes: akkor nyolc hét előtt, farsangban gondoskodom róla, hogy a sódar elegendő időt tölthessen tennivalóiban. Tennivalói közé tartozik a salétromozás után való napon annak a pácnak felvétele, amely marékszámra vett sóból, korianderből, borókamagból, sárga cukorból, darált fokhagymából, babérlevelekből és öt-hat fej vöröshagymából készült.
Ezt a keveréket bizony szárazon kell felvennie a sódarnak, és alatta 4-5 napig pihennie, mert csak akkor kapja meg azt a sós vizet, amely aztán beborítja a teknőben, amelyet száraz helyen ringatok, kamarában vagy padláson, mindenesetre lakat alatt tartván az ajtót, hogy a kíváncsi szomszédnak ne jöjjön kedve idő előtt nyúlni a sódarhoz. – A kíváncsi szomszéd amúgy is tudja, hogy mikor kerül használható állapotba a sódar. – Nem – felelt Kiskerti. – Ezt az állapotot tulajdonképpen csak magunk tudjuk, miután naponta megforgattuk a sódar a maga pácában. Mindennap más és más oldalán kell neki tölteni idejét. Talán ez a szabály a legjelentősebb a pácolás alatt levő sódar idejében.
Ha nyolc hétig tartana az eljárás, akkor is mindennap új pozícióban kell neki feküdni a pácban. A sódart nem lehet elhanyagolni, mert az ember saját magát károsítja vele. Ápolni kell őkelmét ebben a kritikus időpontban. – Ígérjük, hogy ápoljuk – feleltük Kiskerti komoly szavaira. – A sódar további élete, amikor hetek multával a pácolóteknőből kikerül, már nem olyan érdekes, hogy sok mondanivalónk lehetne róla. Füstre megy, ahol előtte már a kolbászok, hurkák, karajok, sajtok eltöltötték a maguk egy-két hetes idejüket.
Üres a kémény és a legnagyobb sódar is kényelmesen berendezkedhet a maga három-négy heti idejére, amelyet a füstön kell tölteni. Ez az idő már nem alkalmas arra, hogy mindennap megtekintsük sódarunkat, egyedül kell tölteni napjait. Éppen elég, hogy a kalendáriumban jegyezzük meg a napot, amikor a húsvéti sódar a füstre kerül. Itt éldegél magányosan, zöldcsütörtökig, nagypéntekig vagy nagyszombatig, amíg az embernek eszébe jut, hogy húsvéti elemózsiáról is kell gondoskodnia. A jól kifüstölt sódar most már az asszonyok gondjába kerül, ők főzik lassú víz vagy lobogó tűz mellett a tojásokkal együtt őkelmét. Nagy kár volna érte, ha elsóztuk volna. Igaz, hogy ezzel a régiek nem törődtek.
Így fejezte be Kiskerti, az ország egyik szakértője a húsvéti sódarról való előadását. Érdemes feljegyezni, mert a legmodernebb életmódnak is helyet adott elgondolásában.
Gyógyító céklaléA nyers cékla levét a népi gyógyászatban az egyik leghatékonyabb gyógyító-megelőző szernek tartják. A cékla az összes hasznos biológiailag aktív anyagot könnyen felszívható formában tartalmazza. A nyers cékla leve elősegíti a vérképződést, stimulálja a gyomor és a máj működését. Használják a szervezet súlyos betegség utáni regenerálódására, a pszichikai állapot megerősítésére, sőt még depresszió esetén is. A céklalé kúraszerű fogyasztása gyakran feloldja a vese- és epeköveket.
Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy nem ajánlott a frissen kipréselt cékla levét meginni. Olyan illó anyagokat tartalmaz, amelyek a szervezetet irritálják, hányingert, fejfájást, hányást, általános gyengeséget válthatnak ki. A dietetikusok azt javasolják, hogy használat előtt pihentessük a friss levet kb. két óra hosszat fedél nélküli edényben az asztalon vagy hűtőszekrényben.
„ Marhahúst (mint akár a halat) legjobban egyedül fogyaszthatni... a marhahús természetes ízével hat, és porcikáihoz, amelyek kóstolgatva kezdődnek, még az ecetes torma se a legfontosabb társaság, legfeljebb a só.
Hogy elképzeljünk egy jó hangulatú, korabeli vendéglőt, ahol kellő étvággyal foghatunk bele az ízes falatok fogyasztásába, nézzük milyen szavakat ad az író Szindbád szájába a „Májusi csodák ( A gyomor örömeiben)” című írásában (uo. 39. old.).
TÖLTÖTTKÁPOSZTA
(oda jártunk gimnáziumba, csak akkor már a Ludovikát Állami Bem József Gimnáziumnak hívták )
dr Seregélyesi János nyugalmazott minisztériumi főtanácsos szabad idejében régmúlt korok sajtótörvényeinek szövevényét kutatván, időnként üdítő kiruccanásokat tesz a gasztronómia és a kocsmológia területére is. Jelen blogban is közöltük már sörtörténeti értekezéseinek részletét. Tessék hát kérem most fegyelmezni az ádámcsutkákat , nehogy félrenyelés zavarja az élvezetet, következik a töltöttkáposzta története:
Dr . Seregélyesi János
Ünnepi Töltött Káposztáink nyomában
Nemzeti gasztronómia ismeretünk olykor tévedésekkel van teli. Néha hiedelmek, máskor tévedések uralják.Ez a helyzet , a sokáig nemzetközi hírűnek vélt magyar konyha legnemzetibbnek gondolt ételeit illetően is. Itt van például a Töltött Káposzta. Ünnepeink Töltött Káposztája.
A legtöbben úgy vélik, ha valami, ez aztán : igazi ősi magyar étel. Mások úgy gondolják : valahol a régi híres ,erdélyi / fejedelmi / konyha ajándéka. Legendák lengik körül, ősi családi receptek őrzik a titkát. Vannak akik nemzeti önérzetünk érzelmi-érzéki biztosítékát látják benne.
Mikszáth egyszerűen : királyi eledelnek tartja. Tudjuk MarcelProustból egy viszonylag egyszerű teasüteményen való rágódás is eltűnt,elfeledett idők emlékeit,hangulatait, váltotta ki. / Mi minden jutott volna eszébe ha egy komolytöltöttkáposztás kultúrába születik …/A töltött káposztátúgy általában ,minden honi vendéglő étlapján megtaláljuk. Azonban tudjuk, az igazi , az ünnepi töltött káposzta csak otthoni konyhában készülhet.
Végül is honnan származik ez a kedvelt étel ?
Legyünk erősek ! Ez bizony török,török típusú étel. A török hódoltság után terjedt el. Az már a magyar konyha kreativitását dicséri , hogy nemcsak átvettük, hanem változtattunk is rajta.
Ki ismeri a történelemből kultúrtörténetbe átlépő dolgok,sajátos metamorfózisait ?
Lehet , hogy az egykori vesztett csaták - „ Ozmán vad népének „ - késői kultúrtörténeti jóvátétele ?
2 -
A törököknél még ez töltött akármi, inkább töltött szőlőlevél. Ez a feltehetően nomád török konyha vívmánya. . A töltelék: vagdalt hús és rizs + fűszerek./ A hús, - figyelemmel az iszlám gasztronómiai ajánlására : bárányhús./
Első magyar nyelvű szakácskönyvünk 1601- ből , / Szentbenedeki Miklós : „ Magyar ételek főzése „/ nem is említi , még csak hasonlóról sem beszél.
/ Pedig már 75 évvel vagyunk Mohács után. ../
Pár évtized múltán , viszont feltűnik valami hasonló egy magyar nyelvű szakácskönyvben. Mégpedig a csáktornyaiZrínyi könyvtárban .
„ A közétkek főzéséről való rövid jegyzés „ ! / Szerzőjeismeretlen,de magyarul is tudó horvát nemzetiségű ,magáttapasztaltnak mondó szakács.
Ebben a könyvecskében jelenik meg, a káposztás hús ! Ez azért érdekes, mert később a XVII.század magyar főúri konyháinak egyik legkedveltebb étele lesz.
/A szakácskönyv ill füzet a zágrábi Nemzeti Könyvtár Zrínyi hagyatékában található ./
A könyvecske valamikor 1662 október 10-e elött íródhatott ,- ekkor volt ugyanis Zrínyi könyvtárában leltár. / A költő gyűjtötte a szakácskönyveket , könyvtárában több, -német,olasz,latin szakácskönyvet is említ a leltár /
A káposztás hús , vagy húsos káposzta , tehát már ismert,igényelt étel. A hús pedig , elsősorban tehénhús. Régi szakácskönyveink nem beszélnek marhahúsról. Egészen a XIX. századig. A marhahús kifejezés helyett, mindig tehénhúst mondanak. Ennél a káposztás húsnál ,még nincs szó semmiféle töltelékről. A hús együtt főzték a vágott káposztával.
3 -
A török nyelv a töltött zöldségeket : „Szármának „ nevezi. / Ez becsomagoltat , betakartat jelent. / A szomszédos balkáni népek-szerbek, románok, bulgárok – aki ugyancsak ismerik és szeretik a töltött káposztát , megtartották szárma kifejezést .
Kétségtelen, Ők 500 éven át lapozgatták a török étlapot . /A mi végvári étlapírásunk ,- talán jobban tudott ellenállni. /
A balkáni étlapokon tehát szármaként keressük./ A magyarországi cigány konyha is inkább nevezi így. / A tőlünk nyugatra eső étlapokon azonban, semmilyen néven ne keressük.
De aztán, valahol - feltehetően Erdélyben - megszületett/megfőtt / az új ételnév.
A töltött káposzta megnevezés először Misztótfalusi Kis Miklós 1695-ben Kolozsváron nyomtatott szakácskönyvében jelenik meg.
/ „Szakácsmesterségek könyvecskéje „ !
/ A neves nyomdász és betűművész , Bibliák és vitairatok mellett egy szakácskönyvet is adott ki „. A vállalkozás sikeres volt,több kiadást is megért. Legutóbb, pár éve, reprintbe is megjelent./
Az itt olvasható recept már nagyon hasonlít a ma általánosan ismertekre .De a káposzta : nem savanyú -hanem sós !A hús vagdalt disznóhús.
Az erdélyi fejedelmek külföldön is jegyzet konyhája viszont már ismeri a savanyú káposztás húst. / A hús töltelékként való megjelenése még nem egyértelmű . /
Mikes Kelemen 1720-ban Rodostóban erdélyi káposztás fazekakkal álmodik, - ami kapros és tejfeles. / Sajnos nem ment utána a Töltött Káposzta eredetének, pedig ha már ott volt… /
A XVIII. században már több szakácskönyv ismerteti a töltött káposztát. A káposzta savanyítása már a XV.századtól elterjedt. A savanyú káposztát legjobban a szlávok ésszászok készítették. / A káposzta szavunkat a szlávoktól vettük át, Ök pedig az olasz-latinoktól.
/
4 -
A savanyú káposztás töltött káposzta , viszont Czifray István : „ Magyar Nemzeti Szakácskönyv” - ében örökítődik meg először.. Ez a XIX.század legismertebb szakácskönyve volt, nyolcszor adták ki, kalózkiadásban is. / 1802-től. 1888-ig / Ebben az évben /2010 ! / is megjelent reprintben /
/ A szerző József nádor főszakácsa volt. Így a reformkor jeleseit jónéhányszor megetette a nádori fehér asztalnál. Hogy itt mennyi töltött káposztát ettek, későbbi kutatásokra vár…/
Gombócz Zoltán nyelvészprofesszor 1905-ban, tanulmányt szentelt a régi magyar ételneveknek. / Nem kevés a török szóeredet. Megállapítja azt is ,számos kedves ételünk /pl: töltött paprika, rétes, pite / török eredetű ,amelyek balkáni,elsősorban szerb közvetítéssel jutottak el konyháinkba.
Igen ám de ezeknél a török neveknél meg kell különböztetni a régi, csuvas - török szavainkat , az új oszmán -török kifejezésektől.
A régi török szavaink ,a V-VI-VII. századi , kisázsiai szomszéd együttélésből származnak.
Kosztolányi azt írja , ez nem kis örökség, 10 legszebb szavunkat / láng,gyöngy,anya,ősz,szűz, kard,csók,vér,szív,sír / a törököktől kaptuk.
Lehet, hogy 10 legjobb ételünket is a törököknek köszönhetjük ?
A 150 éves török hódoltság ,azonban sokkal „kevésbé tett minket törökké.”
Vámbéry Ármin a tudós utazó , az 1860-as évekbenvégigjárta a közép- ázsiában maradt török tipusú népeket-egykori szomszédaink utódait. / kazah,üzbég,türkmén,krimi tatár stb / Belekóstolt ételeikbe is. Feljegyezte, ott is kedvelt étel a : szárma.
Persze egy igazi, évszázadok konyha-tapasztalatát finomító töltött káposzta, sokféle, dús ízesítést kíván.
5 -
Töltött káposzta ügyben, fennmaradt egyKrúdy Gyula általi megrendelés. / Bpest,1901.április 29. / Ezt Krúdy egy asztaltársasága számára rendelte meg. A megrendelés címzettje Glück Frigyes úr . / Glück Frigyes a vendéglátós szakma nagytiszteletben álló vezetője, a Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének Elnöke. Sok mindenre figyelt, pl: Ők készítették el a Petőfi családméltó sírhelyét a Kerepesi úti temetőben. Igaz Petrovics, „ a jó öreg kocsmáros „ mégiscsak szakmabeli volt…/
Krúdy rendelése szerződésszerűen szigorú. A magyaros töltött káposztánál előírja a : marhaszegy,az oldalasok,a csülkök, a körmök és pirított füstölt szalonnáknélkülözhetetlen „ sine qua non „ jelenlétét is.
Azonban a kedvelt hazai töltött káposzta receptek között is vannak kisebb eltérések :
Végh Antal pl: a „ 100 szatmári parasztétel” - ben „ az édesebb ízek / édes káposzta,paradicsom / becsempészését is még bőven ősi, hazai ízeknek tudja.
A töltött káposzta jelenléte az ünnepi asztalokon vitathatatlan.
„ A harcot, amelyet őseink vívtak
békévé oldja az emlékezés … „
Ez a rezignált költői bölcsesség , elfogadható.
De azért legjobb - a Töltött Káposztára emlékezni.
Seregélyesi János
Hozzávalók:
· 5 db tojás
· 2-3 db közepes krumpli
· 15 dkg sonka
· 1 lilahagyma
· 1 csapott teáskanál só
· 2 dl tejföl
· A majonézhez:
· 2 db tojássárgája
· 1 evőkanál mustár
· 1 teáskanál porcukor
· 1 mokkáskanál só
·
· 2 dl olaj
· bors (frissen őrölt)
· mixer a kikeveréshez
Elkészítés
………………………………………………..
A krumplit puhára, a tojásokat keményre főzzük, hagyjuk kihűlni. Ha a krumpli és a tojások kihűltek, elektromos aprítóval összeaprítjuk (vagy sajtreszelõn lereszeljük). A sonkát felcskíkozzuk. A lilahagymát negyedbe vágva vékonyan felszeletjük. A majonézt elkészítjük: a tojássárgájához hozzáadjuk a mustárt, majd a porcukrot, a sót, és a borsot, alaposan összekeverjük. Lassan, kicsi adagokban folyatjuk hozzá az olajat. Fontos, hogy csak akkor menjen rá a következô adag olaj, ha az elôzôt már teljesen felszívta a tojás! Ha a teljes olajmennyiséget felvette a tojás, hozzáöntjük a citromlevet. Ha szükséges, még sózzuk, borsozzuk.
A felaprított krumplit, a tojást, a csíkokra vágott sonkát és a lilahagymát összekeverjük a tejföllel, majd a majonézzel.
A felaprított krumplit, a tojást, a csíkokra vágott sonkát és a lilahagymát összekeverjük a tejföllel, majd a majonézzel.
Megjegyzés
Akkor az igazi, ha legalább egy éjszakát a hűtőben állt, és jól összeértek az ízek. Frissen kevésbé karakteres ízű.
Forrás: http://www.mindmegette.hu
TABÁNI KAKASPECSENYE
Elkészítési idő: 120 percEnergiatartalom: 1 adag: 910 kcalA recept nehézségi foka:
A recept megjelent: Vidék Íze (2006/12)
Hozzávalók 4 személyre:
A recept megjelent: Vidék Íze (2006/12)
Hozzávalók 4 személyre:
Tabáni kakaspecsenye
- csontleves- fehérbor
- 1 csipet csombor
- 1 csipet majoránna
- 1 késhegynyi őrölt bors
- 1 kávéskanál só
- 1 csokor zellerlevél-kristálycukor- finom liszt
- 20 dkg vöröshagyma- 30 dkg zsír
- 10 dkg őszibarack
- 25 dkg gomba- 25 dkgcsirkemáj
- 2 kg kakas
Burgonyapép
- só
- szerecsendió
- 3 tojássárgája
- 5 dkg vaj
- 1 kg burgonya
Tabáni kakaspecsenye
Előkészítjük a kakast a sütéshez. Belülről bedörzsöljük sóval, majoránnával, és a belsejébe helyezzük a zeller zöldjét meg egy fej tisztított vöröshagymát. Nem túl forró sütőben úgy sütjük meg, hogy először forró zsírral leöntjük. A sütés későbbi szakaszában fehérborral és csontlevessel locsolgatjuk mindaddig, amíg meg nem puhult, és nem kapott cseresznyepiros pörzsréteget.
Amíg a kakas sül, elkészítjük a ragut. Serpenyőben zsírt
olvasztunk, és az apróra vágott hagymát kevés cukorral
megpirítjuk benne. A gombát kockára vágjuk, és a hagymás zsíron megpároljuk. Hozzáadjuk a kockára vágott májat, megsózzuk, őrölt borssal, csomborral és majoránnával fűszerezzük. Lisztszórással megkötjük, fehérborral (lehetőleg tokajival) felengedjük. Beletesszük a kockára vágott őszibarackot, és készre pároljuk a ragut. Akkor jó, ha az íze kellemesen fűszeres, picit édeskés.
Tálalás előtt a megsült kakast feldaraboljuk, és egy nagy tűzálló tál közepébe teszszük. Körbeöntjük a raguval, majd a tál szélén körbenyomjuk az elkészített burgonyapéppel. Így helyezzük a forró sütőbe, és addig tartjuk benne, míg a burgonya mintái kellemes piros színt nem kapnak. A sütőből kivéve forrón tehetjük az asztal közepére.
Burgonyapép
Köretnek tojásos burgonyapépet készítünk. A megfőtt,
áttört burgonyát elkeverjük a vajjal meg a nyers tojássárgájákkal. Sóval és reszelt szerecsendióval ízesítjük, majd habosra keverjük. A kész burgonyapépet csillagcsővel ellátott nyomózsákba helyezzük.
Forrás: http://www.videkize.hu/
Tabáni dagadó recept
Hány személyre: 4
Tabáni mogyorós habcsók recept
Hány személyre: 4
» 12 dkg pörkölt mogyoró
» 20 dkg porcukor
» 1/2 csomag vaníliás cukor
» reszelt citromhéj
» 6 tojásfehérje
» 1 kk. citromlé
Hány személyre: 4
Tabáni mogyorós habcsók recept
Hány személyre: 4
» 12 dkg pörkölt mogyoró
» 20 dkg porcukor
» 1/2 csomag vaníliás cukor
» reszelt citromhéj
» 6 tojásfehérje
» 1 kk. citromlé
Fogunk egy tálat, beletesszük a mogyorót, majd hozzáadjuk a porcukrot, a citrom héját és levét, a vaníliás cukrot. Az egészet alaposan elkeverjük, majd beleforgatjuk atojásfehérjék felvert habját. Ezután fogunk egy kilisztezett tepsit, és a masszából kis halmokat teszünk bele. Így sütőbe tesszük, kiszárítjuk, és már kínálhatjuk is.
Tabáni palacsinta recept
Hány személyre: 4
» főtt tojás
» kolbász
» palacsinta
» vegeta
» reszelt sajt
» tejföl
Hány személyre: 4
» főtt tojás
» kolbász
» palacsinta
» vegeta
» reszelt sajt
» tejföl
Fogunk egy jénait, és beleteszünk két palacsintát. Erre tesszük a felkarikázott tojást és kolbászt. Vegetát hintünk rájuk, majd újabb két palacsintát rakunk rá. Erre újból kolbász és tojás kerül. Így folytatjuk a rétegezést, fontos, hogy legfelülre palacsinta kerüljön! Ezt megkenjük tejföllel, majd kb. negyed órára sütőbe tesszük. Végül a reszelt sajttal megszórjuk, és már kínálhatjuk is.
Tabáni ponty recept
Hány személyre: 4
» krumpli
» ponty
» só, bors
» reszelt szerecsendió
» vöröshagyma
» narancs
» tejföl
» pirospaprika
Hány személyre: 4
» krumpli
» ponty
» só, bors
» reszelt szerecsendió
» vöröshagyma
» narancs
» tejföl
» pirospaprika
A krumplit héjában megfőzzük, majd meghámozzuk, és a hagymával együtt felkarikázzuk. Ezután a krumplit egy kivajazott jénaiba tesszük, és megszórjuk sóval. Erre tesszük a pontyszeleteket, majdsózzuk, borsozzuk, meghintjük aszerecsendióval. A halra tesszük a hagymakarikákat és a narancsgerezdeket. A tejfölt elkeverjük a pirospaprikával, majd ezt eloszlatjuk a hagymán, és az egészet sütőbe tesszük. Kb. fél óra múlva kivehetjük, és ízlés szerint valamilyen salátával kínáljuk
A sárgarépát megtisztítjuk, majd egyforma szeletekre felvágjuk. Ezután egy lábosba tesszük, és felöntjük vegetás vízzel. Amikor teljesen megfőtt, halmokat teszünk belőle egy kivajazott jénaiba. Megszórjuk a lereszelt sajttal, majd pár percre a mikróba vagy a sütőbe tesszük, hogy ráolvadjon a sajt. Ezután már kínálhatjuk is.
Tabáni vagdalt recept
Hány személyre: 4
» 1/2 kg darált marhahús
» burgonyapüré
» 1 tojás
» 1 hagyma
» 1 tejbe áztatott zsemle
» só, bors
Hány személyre: 4
» 1/2 kg darált marhahús
» burgonyapüré
» 1 tojás
» 1 hagyma
» 1 tejbe áztatott zsemle
» só, bors
A krumplipürét egy jénaiba tesszük, és 6-8 mélyedést nyomunk bele. Ezután a megfőtt darált marhahúst egy tálban összekeverjük a lereszelt hagymával, a tojással, a beáztatott zsemlével.sózzuk, borsozzuk, majd ebből gombócokat formázunk, és ezt tesszük a mélyedésekbe. A tetejérevajat morzsolunk, majd így megsütjük, és már kínálhatjuk is.
A dagadót kicsontozzuk, majd egy rést szúrunk ki rajta. Fogunk egy tálat, belereszeljük az almákat, majd hozzáadjuk a mazsolát, a reszelt citromhéjat, a rumot és annyi morzsát, hogy ne legyen túl folyékony a massza. A dagadót sózzuk, borsozzuk, kevés majoránnát teszünk bele, majd megtöltjük ezzel a masszával. Bezárjuk, kívülről is beszórjuk a fűszerekkel, majd mindkét oldalát átsütjük. Ezután párolni kezdjük, és ha teljesen megpuhult, krumplipürével kínáljuk.
FRÖCCSRECEPTEK:
RÁCZÜRMÖS, ÜRMÖS AVAGY VERMOUTH
....................................raácürmös vicc a korabeli élclapból (Borsszem Jankó)Nagy Ignác érdekfeszítő bűnügyi ponyvájában(MAGYAR TITKOK)a tabáni kocsmába betérő vendégsereg mielőtt komolyan nekilátna evéshez -iváshoz , mintegy aperitífként ráczürmösöket hajigál magába. Nohát , nézzünk csak utána ,mi is ez a magát itató nedű , mivel őseink oly előszeretettel locsolták gigájukat:
A PALLAS nagy lexikona tömör meghatározást ad :
nagyban készül a Szerémségben (karlócai ürmös), Olaszországban, hol különösen a torinói ürmös (Vermut di Torino) hires és nevezetes kereskedelmi cikk. Mi kétféle ürmöst ismerünk, a rác ürmöst és a főtt ürmöst. A rác ürmös oly módon készül, hogy egy hordót felfenekelnek, azt 3/4részben ép érett szőllőfürtökkel telerakják s e közé fehér ürmöt (Artemisia absynthium), kalmuszgyökeret, citrom- s narancshéjat stb. tevén, óborral teletöltik és 4-5 hétig érni hagyják, mikor a hordó már csapra üthető; most valahányszor bort veszünk belőle, óborral mindig teletöltjük s addig használjuk, mig a keverék ízt adó anyagai ízüket vesztették. Némelyek tormát, mustárt, szegfűborsot is használnak, egészen ízlésük szerint járván el; a kereskedelmi ürmösnél azonban ügyelni kell, hogy lehetőleg mindig egyforma minőségü legyen. A főtt ürmös ugy készül, hogy a mustot azon frissében, amint a sajtó alól kikerül, felére vagy negyedére lefőzik s azután hordóra töltve, tiszta vászonzacskóban porrá tört fehér ürmöt (mintegy 15-20 grm. egy hl.-re) s más fennebb említett anyagot eresztenek bele s ezt addig hagyják benne lógni, mig az e nélkül inkább
A Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítését követő első húsz évben még csak két híd, a Lánchíd és a Margit-híd állt a fővárosiak rendelkezésére, hogy átkelhessenek a túlpartra. Így a pesti vendégekért a budai oldalon álló kisvendéglők nemigen vehették fel a versenyt az ekkor virágkorukat élő józsefvárosi és ferencvárosi kiskocsmákkal. Csak különleges ínyencségekkel lehetett átcsábítani az erre fogékony pestieket. Akko riban – a leírások szerint – szívesen át-át ruccantak betérni például a Szar vas téren álló „A három heteshez” címzett szerb kocsmába, ahol a mézes gesztenye mellé ráadásul a szerémségi Karlócáról érkezett valódi rác ürmöst kínáltak bor ezen anyagok ízét és illatát kellőképen magába vette.
Ráczürmös ma is kapható:
|
Ürmösbor házilag
(Terebess szerint)=gyorsrecept
• Házi ürmösbor. A teljes virágzásban levágott, megszárított, 20-80 cm hosszú hajtásvégeket használjuk fel. 5 l borhoz 2-2 g szárított ürömfüvet, ezerjófüvet, kálmost, angelikagyökeret és kakukkfüvet adunk. A bort 1 dl tiszta szesszel felerősítjük. Másnapig állni hagyjuk, közben föl-fölrázzuk, majd tiszta vásznon átszűrjük és ízlés szerint 25-50 dkg cukorral megédesítjük. Azonnal fogyaszthatjuk. Jéggel kiváló aperitif.
(jÓKAJA.HU szerint)=ínyenceknek
Régi hagyománya volt a fűszeres boroknak Magyarországon, már az erdélyi fejedelmek asztalán is megfordult. Közeli rokonságban állnak az olasz származású vermuttal, csak az utóbbinak annyival jobb a sajtója, hogy az ürmösnek már a neve lassan feledésbe merül. Sokféle recept létezik, ez egy a lehetséges variációk közül.
A mennyiségek 1 liter borhoz valók, és szárított gyógynövényekre, fűszerekre vonatkoznak. A frissből, tekintettel annak víztartalmára közel a háromszorosát vehetjük. Az összes itt felsorolt fű és fűszer kapható gyógynövényboltban, patikában, fűszerek között.
1 teáskanál fehér üröm
1 tk borsmenta
1 tk rozmaring
1 tk egész szegfűszeg
1 tk kálmosgyökér
1 tk angelikagyökér
1/2 tk darabos fahéj
1/2 tk ezerjófű
1/2 tk kakukkfű
4 tk méz
1 tk borsmenta
1 tk rozmaring
1 tk egész szegfűszeg
1 tk kálmosgyökér
1 tk angelikagyökér
1/2 tk darabos fahéj
1/2 tk ezerjófű
1/2 tk kakukkfű
4 tk méz
Mindezen hozzávalókat keverjük a borba, zárjuk le, és sötét, helyen tartva, egy hétig, naponta rázzuk fel. Szűrjük le, a legegyszerűbb e célra a kávéfilter a csúcsos, hálós szűrőben. Dugózzuk le a palackokat és érleljük néhány hétig. A sok gyógyfűtől emésztést segítő, étvágyjavító hatású, de azért nem orvosság, hanem ital.
ÜRMÖSKEDVELŐK, MUNKÁRA FEL!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése