1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and Photo copying is prohibited

2011. július 25., hétfő

TABÁNI TÉRKÉPEK


A RÉGI TABÁN VÁROSMODELLEZÉSÉNEK TÉRKÉPÉSZETI ALAPJAI








Lenkei Ákos térképész írása
Bevezetés
A mai tabáni park területén 75 éve még egy sűrűn beépített városrész állt. Ha 1933-ban a

városvezetés nem bontatja le felelőtlenül, akkor Budapest szívében a világörökség részét képezné egy Rovinj vagy Český Krumlov hangulatához fogható műemlék együttes. Különlegességei közé tartozna a középkorból öröklött utcahálózata, a török kori pincerendszere, a rác (szerb), svábés magyar kultúrát ötvöző vendéglátási hagyománya, melyet a többévszázados múltra visszatekintő kiskocsmái és vendéglői képviselnének.



Szerencsére rendelkezésre áll elegendő forrás,melynek segítségével virtuálisan ismét életre

kelthetők a régi negyed házai; ugyanis ránk maradt rengeteg korabeli fénykép és egy térképmű, ami pontos és hiteles képét adja a városrésznek.



Ez utóbbi a Marek-féle térképrendszer amelynek alapszelvényei a rekonstrukció alapját képezik. Ebben a cikkben a fenti mű Tabánt érintő alap- és szintezési szelvényeinek goereferálását és a korabeli mért magassági adatok térbeli helyzetének

meghatározását mutatom be.


A munka során a fő szempont az volt, hogy a kapott térinformatikai adatbázis kiindulópontul szolgálhasson a városrész hiteles és nagyrészletességű térbeli rekonstrukciójához.
A célvetület (később részletezett szerencsés egybeesések miatt is) az EOV, a magassági pontok elhelyezésének kívánt viszonyrendszere a Magyarországon használatos balti (kronstadti) alapszint volt.
A térkép vetülete
Timár Gábor és Biszak Sándor azzal a feltételezéssel éltek (Timár–Biszak, 2007; BiszakTimár,2007), hogy a térképrendszer budapesti sztereografikus vetületben készült. Habár azt a rendszert már 1860-tól (a budai felmérés kezdete előtt már 10 évvel) használták kataszteri térképezésre az országban, egy Marek Jánostól származó közlés konkrét bizonyítékul szolgál arra, hogy vetületi számítások nélkül tértek át a síkra: „Minthogy a kiszámított háromszög méreti hálózat igen csekély, alig 2 négyzetmérföldre terjedő, ennélfogvaaz csak mért sík és nem mint gömbszögű hálózat számítatott,…” (Marek, 1874).




Ezt az eljárást a hálózati kiinduló pontra fektetett érintő sík és az érintett gömbfelület 

csekély különbsége lehetővé tette, időtakarékossága pedig indokolttá. 

A belterületi alapszelvényeken (Budapest FővárosLevéltára, BFL, a_201/13) a 

kiemelt alappontok koordinátáit feltüntették. Ezek az adott szelvény délkeleti sar

kából számított értéket mutatnak ölben, három tizedesjegy élességgel. Egységes, a

teljes felmérést átfogó rendszerre vonatkozó koordinátákat eddig csak a negyedrendű 

pontok áttekintő térképsorozatának belterületeket ábrázoló szelvényein találtam (BFL, a_201/6) a lap szélén lévő táblázatos formában. A táblázatok címe szerint az értékek a budai délkörre vonatkoztatott összrendezők.


Ez egybeesik azzal, amit maga Marek János isközöl: „Az összrendezők kiindulási pontjául …a
Gellérthegyen létezett csillagdának keleti tornyavétetvén, a hálózati pontok is ezen főpont délvo
nalára és az azt metsző merőlegesre fektetett…”

(Marek, 1874).
Szabad szemmel is igazoltnak látszik, hiszen az áttekintő szelvényeken található koordináta-hálózat zéró pontja a volt Gellérthegyi csillagda keleti pillérének helyére esik. Ez a térképen a 80 as számú belterületi szelvény délkeleti sarka, ami azonos a 163-as számú külterületi szelvény délkeleti sarkával. (Ugyanezen áttekintő térképsorozat külterületeket bemutató példányain már csak az adott szelvényen belüli lokális értékeket tüntették fel.) Mindez csak az esetleges ellenőrzés miatt érdekes, a georeferá lás a szelvénykeretek és az azokon található beosztások
alapján végezhető el. A síkbeli elhelyezés A fentiek alapján látható, hogy a Marek- térkép és az 
EOV között eltérés adódhat abból, hogy az egyikben amért, a másikban vetületi síkon ábrázolt vonalak vannak.

Ez a tényező itt elhanyagolható, ugyanis a Tabán területén mért távolságok torzulása messze a kitűzött negyeméteres pontosságon belül van. Ugyanígy figyelmen kívül hagyható a Fasching-féle alappont-hálózat újratájékozásából származó esetleges eltérés is.
A fentiek alapján a georeferálásnak a legegyszerűbb és célszerű eljárása a „kifeszített” Marek-szelvényeknek és az EOV-rendszernek egy ismert közös pont alapján való fedésbe hozása.
Ennek megfelelően elsőként létrehoztam a célszelvények kereteinek képét, a 250×200 bécsi öl nagyságútéglalapokat és azon belül a 10 ölenkénti osztásokat. Az illesztéshez célszerűen a Gellért-hegy nevű alappontot (65–4011) választottam,ami a Marek-rendszerben szelvénysarok, EOV-ban pedig ismertek a koordinátái (650000,00,238104,70).
Az illesztést követően a már EOV-ban lévő keretre kellett ráfeszíteni a szelvényeket a rajtuk 
található keretjelek alapján. A konverzió tökéletesen sikerült, ezt bizonyítja a nagyméretarányú 
térképekkel való pontos egyezés (4. ábra).Magassági viszonyrendszerben való

elhelyezés A szintezési munkálatok során a viszonyítási felület – a vízszintes alapponthálózat kiépítéséhez hasonlóan – egy sík volt. Így ír róla Marek János (Marek,1874): „A hálózat és ebből fogva a távolságok csekély voltánál a pontok magasságának kiszámításánál csak az egyszerű földi sugártörést figyelembe vevő 
képlet használtatott."


A lejtmérés kiindulópontja a Lánchíd budai mederpillérébe vésett öles beosztású vízmérce 0

vonása (más szóval sempontja) volt. A Marek-féle magassági értékek a mérési terület csekély kiter- jedésének köszönhetően ezen kiindulási ponton 

keresztül bekapcsolhatók az abszolút balti magassági rendszerbe. Ennek érdekében az 1870-től 

1873-ig tartó budai szintezés során végzett relatív mérésekhez a vízmérce nullpontjának abszolút 

magasságát kell hozzáadni.


A fenti kapcsolási pont Balti-alapszinthez viszonyított magassága 95,9413 méter a Bendefy

László által közölt adatokat véve alapul (Bendefy,1951). Az esetleges eltérő értékektől vett kü

lönbségek az általam elvárt pontosságon belülre esnek. A feldolgozás során a három tagból álló 

adatokat át kellett számolni bécsi öl-rendszerből méter-rendszerbe, ugyanis a pontokat lábban,

hüvelykben és vonásban írták meg. A tényleges magassági értéket tehát az adatrögzítést követő 

számolás után lehetett nyerni. Itt érdemes röviden kitérni a szintezési szelvényeken található magassági információkra. Az 1870-ben létrejött Fővárosi Közmunkák Tanácsa együttesen írta ki a pályázatot Buda háromszögelésére, lejtmérésére és részletes felmérésére.


A nyertes Háromszögméreti és Számító Hivatallal megkötött szerződés (ismeretlen szerző, 1936)
körültekintően meghatározta a szintezés minden részletét. A fennmaradt szintezési alapszelvények (BFL, a_201/14) azt igazolják, hogy a mérnököka feltételeket szigorúan betartva jártak el. Így minden utca középvonalának és a kétoldali járdatengelyek vonalának magassági viszonyait meghatározták. A mérési vonalakon a felvételi pontok sűrűsége az utca lejtési viszonyainak függvényében akár 10 öl (18,96 méter) is lehetett a szerződés szerint, a gyakorlatban ez sokszor csak 15 méter. A szerződés előírásai szerint a tereket 
20×20 öles négyzethálóval borították, aminek a sarokpontjaiban végeztek mérést. Valójában 
20×20 öl a rácsháló maximális méretét takarja, mert az rendszerint 7–8 öles (14–16 méteres).

Ezen túl minden ház (önálló ingatlan) bejáratánál a küszöb magasságát is meghatározták. Továbbá megmérték a csatornafedők és a hozzájuk tartozó nyílás fenekének magasságát is.
Nem volt belefoglalva a szerződésbe az épületek udvarain található ki és beszögelések felvétele, de szinte mindegyiknél található legalább egy mérési adat,legtöbbször három–öt. Mindez jól megfigyelhetőa Szarvas teret bemutató ábrán.

Végül a nagyobb, nem közterületnek számító térszíneken 10 láb értékenként szintvonalakat rajzoltak, amelyeken látszik, hogy nem csupán a felvezetett magassági pontok alapján interpolálták.
A szintezési szelvények tehát nagyon részletes és pontos leírását adják az 1870-es évekbeli Bu
da domborzati viszonyainak.Egy térmodell létrehozásával az utcák pontosan kirajzolhatók, és az épületek külső és belső udvar felöli sarokpontjainak fekvése is meghatározható.

A korabeli források georeferálásnak és magassági viszonyrendszerben való elhelyezésnek köszönhetően a 3 dimenziós rekonstrukciót a térben abszolút módon meghatározva lehet létrehozni.
A munka eddigi és várható további eredményei
Az eddig feldolgozott források között van 7–7 darab 0,5 méteres hibán belüli geo-
referált 1875-ös Marek-féle (BFL, a_201/13) és a későbbi 4. ábra A Szarvas tér műholdfelvételen és fölötte a georeferált Marek-térkép vektorizált változata. Kék színnel láthatók az 1875-ös épületek, pirossal a szintezési pontok és egyes mérési vonalak.
1912-es (BFL, e_251/50) alapszelvény.

Emellett feldolgoztam az előzőekhez tartozó szintezési alapszelvényeket (BFL, a_201/14), és egy geo- referált 1”=40° léptékű (Tabánra eső) szintezési átnézeti lapot (BFL, a_201/15). Az előzőek
alapján georeferáltam három, az 1930-as évek elején készült légifotót (Hadtörténeti Térképtár) 
és számos korabeli helyszínrajzot. A sor végére hagytam, ám a legfontosabb a több mint 2500 
rögzített magassági pontot és közel 100 szintvonalat tartalmazó térinformatikai adatbázist (2.
és 3. ábra).

A későbbiek során ezek alapján meghatározható a régi épületek alaprajza és sarokpontjainak
magassága, valamint megrajzolható az utcák és terek felülete. Ezt követően azokhoz a házakhoz,
amelyekről elegendő korabeli fénykép áll rendelkezésre homlokzat, tető és esetleg udvar építhető.
A munka végére összeállna egy háromdimenziós városmodell, melynek a segítségével – ha csak
virtuálisan is, de – ismét sétát tehetünk a Tabáni egykori hangulatos utcáin



1686
1760

1810
1837



1854

1870

1884
A térkép tabáni részlete

1896






1905




LENKEI ÁKOS TABÁN TÉRKÉPEI
--------------------------------------

TABÁN 1876-1900

TABÁN TÉRKÉPE 1900-1933


   TABÁN TÉRKÉPE 2011


PEST 1870 Még áll az Újépület komor négyszöge, Rákóczi út, Erzsébet híd sehol, egyszóval ez a régi Pesdt Forrás : Flickr
1884

TABÁN TÉRKÉPES KÉPARCHÍVUMA( 1875-1900, 1900-1933, 2010) Lenkei Ákos térképész

TABÁN TÉRKÉP ANNO 1940 (Rausendorf familia ajándéka)



A "Vendégváró " Tabán térképe










régi Tabán városmodelljének térképészeti alapjai Lenkei Ákos térképész írása Bevezetés A mai tabáni park területén 75 éve még egy sűrűn beépített városrész állt. Ha 1933-ban a városvezetés nem bontatja le felelőtlenül, akkor Budapest szívében a világörökség részét képezné egy Rovinj vagy Český Krumlov hangulatához fogható műemlék együttes. Különlegességei közé tartozna a középkorból öröklött utcahálózata, a török kori pincerendszere, a rác (szerb), svábés magyar kultúrát ötvöző vendéglátási hagyománya, melyet a többévszázados múltra visszatekintő kiskocsmái és vendéglői képviselnének. Szerencsére rendelkezésre áll elegendő forrás,melynek segítségével virtuálisan ismét életre kelthetők a régi negyed házai; ugyanis ránk maradt rengeteg korabeli fénykép és egy térképmű, ami pontos és hiteles képét adja a városrésznek. Ez utóbbi a Marek-féle térképrendszer amelynek alapszelvényei a rekonstrukció alapját képezik. Ebben a cikkben a fenti mű Tabánt érintő alap- és szintezési szelvényeinek goereferálását és a korabeli mért magassági adatok térbeli helyzetének meghatározását mutatom be. A munka során a fő szempont az volt, hogy a kapott térinformatikai adatbázis kiindulópontul szolgálhasson a városrész hiteles és nagyrészletességű térbeli rekonstrukciójához. A célvetület (később részletezett szerencsés egybeesések miatt is) az EOV, a magassági pontok elhelyezésének kívánt viszonyrendszere a Magyarországon használatos balti (kronstadti) alapszint volt. A térkép vetülete Timár Gábor és Biszak Sándor azzal a feltételezéssel éltek (Timár–Biszak, 2007; Biszak–Timár,2007), hogy a térképrendszer budapesti sztereografikus vetületben készült. Habár azt a rendszert már 1860-tól (a budai felmérés kezdete előtt már 10 évvel) használták kataszteri térképezésre az országban, egy Marek Jánostól származó közlés konkrét bizonyítékul szolgál arra, hogy vetületi számítások nélkül tértek át a síkra: „Minthogy a kiszámított háromszög méreti hálózat igen csekély, alig 2 négyzetmérföldre terjedő, ennélfogvaaz csak mért sík és nem mint gömbszögű hálózat számítatott,…” (Marek, 1874). Ezt az eljárást a hálózati kiinduló pontra fektetett érintő sík és az érintett gömbfelület csekély különbsége lehetővé tette, időtakarékossága pedig indokolttá. A belterületi alapszelvényeken (Budapest FővárosLevéltára, BFL, a_201/13) a kiemelt alappontok koordinátáit feltüntették. Ezek az adott szelvény délkeleti sarkából számított értéket mutatnak ölben, három tizedesjegy élességgel. Egységes, ateljes felmérést átfogó rendszerre vonatkozó koordinátákat eddig csak a negyedrendű pontok áttekintő térképsorozatának belterületeket ábrázoló szelvényein találtam (BFL, a_201/6) a lap szélén lévő táblázatos formában. A táblázatok címe szerint az értékek a budai délkörre vonatkoztatott összrendezők. Ez egybeesik azzal, amit maga Marek János isközöl: „Az összrendezők kiindulási pontjául …a Gellérthegyen létezett csillagdának keleti tornyavétetvén, a hálózati pontok is ezen főpont délvonalára és az azt metsző merőlegesre fektetett…” (Marek, 1874). Szabad szemmel is igazoltnak látszik, hiszen az áttekintő szelvényeken található koordináta-hálózat zéró pontja a volt Gellérthegyi csillagda keleti pillérének helyére esik. Ez a térképen a 80 as számú belterületi szelvény délkeleti sarka, ami azonos a 163-as számú külterületi szelvény délkeleti sarkával. (Ugyanezen áttekintő térképsorozat külterületeket bemutató példányain már csak az adott szelvényen belüli lokális értékeket tüntették fel.) Mindez csak az esetleges ellenőrzés miatt érdekes, a georeferá lás a szelvénykeretek és az azokon található beosztások alapján végezhető el. A síkbeli elhelyezés A fentiek alapján látható, hogy a Marek- térkép és az EOV között eltérés adódhat abból, hogy az egyikben amért, a másikban vetületi síkon ábrázolt vonalak vannak. Ez a tényező itt elhanyagolható, ugyanis a Tabán területén mért távolságok torzulása messze a kitűzött negyeméteres pontosságon belül van. Ugyanígy figyelmen kívül hagyható a Fasching-féle alappont-hálózat újratájékozásából származó esetleges eltérés is. A fentiek alapján a georeferálásnak a legegyszerűbb és célszerű eljárása a „kifeszített” Marek-szelvényeknek és az EOV-rendszernek egy ismert közös pont alapján való fedésbe hozása. Ennek megfelelően elsőként létrehoztam a célszelvények kereteinek képét, a 250×200 bécsi öl nagyságútéglalapokat és azon belül a 10 ölenkénti osztásokat. Az illesztéshez célszerűen a Gellért-hegy nevű alappontot (65–4011) választottam,ami a Marek-rendszerben szelvénysarok, EOV-ban pedig ismertek a koordinátái (650000,00,238104,70). Az illesztést követően a már EOV-ban lévő keretre kellett ráfeszíteni a szelvényeket a rajtuk található keretjelek alapján. A konverzió tökéletesen sikerült, ezt bizonyítja a nagyméretarányú térképekkel való pontos egyezés (4. ábra).Magassági viszonyrendszerben való elhelyezés A szintezési munkálatok során a viszonyítási felület – a vízszintes alapponthálózat kiépítéséhez hasonlóan – egy sík volt. Így ír róla Marek János (Marek,1874): „A hálózat és ebből fogva a távolságok csekély voltánál a pontok magasságának kiszámításánál csak az egyszerű földi sugártörést figyelembe vevő képlet használtatott." A lejtmérés kiindulópontja a Lánchíd budai mederpillérébe vésett öles beosztású vízmérce 0 vonása (más szóval sempontja) volt. A Marek-féle magassági értékek a mérési terület csekély kiter- jedésének köszönhetően ezen kiindulási ponton keresztül bekapcsolhatók az abszolút balti magassági rendszerbe. Ennek érdekében az 1870-től 1873-ig tartó budai szintezés során végzett relatív mérésekhez a vízmérce nullpontjának abszolút magasságát kell hozzáadni. A fenti kapcsolási pont Balti-alapszinthez viszonyított magassága 95,9413 méter a Bendefy László által közölt adatokat véve alapul (Bendefy,1951). Az esetleges eltérő értékektől vett különbségek az általam elvárt pontosságon belülre esnek. A feldolgozás során a három tagból álló adatokat át kellett számolni bécsi öl-rendszerből méter-rendszerbe, ugyanis a pontokat lábban,hüvelykben és vonásban írták meg. A tényleges magassági értéket tehát az adatrögzítést követő számolás után lehetett nyerni. Itt érdemes röviden kitérni a szintezési szelvényeken található magassági információkra. Az 1870-ben létrejött Fővárosi Közmunkák Tanácsa együttesen írta ki a pályázatot Buda háromszögelésére, lejtmérésére és részletes felmérésére. A nyertes Háromszögméreti és Számító Hivatallal megkötött szerződés (ismeretlen szerző, 1936) körültekintően meghatározta a szintezés minden részletét. A fennmaradt szintezési alapszelvények (BFL, a_201/14) azt igazolják, hogy a mérnököka feltételeket szigorúan betartva jártak el. Így minden utca középvonalának és a kétoldali járdatengelyek vonalának magassági viszonyait meghatározták. A mérési vonalakon a felvételi pontok sűrűsége az utca lejtési viszonyainak függvényében akár 10 öl (18,96 méter) is lehetett a szerződés szerint, a gyakorlatban ez sokszor csak 15 méter. A szerződés előírásai szerint a tereket 20×20 öles négyzethálóval borították, aminek a sarokpontjaiban végeztek mérést. Valójában 20×20 öl a rácsháló maximális méretét takarja, mert az rendszerint 7–8 öles (14–16 méteres). Ezen túl minden ház (önálló ingatlan) bejáratánál a küszöb magasságát is meghatározták. Továbbá megmérték a csatornafedők és a hozzájuk tartozó nyílás fenekének magasságát is. Nem volt belefoglalva a szerződésbe az épületek udvarain található ki és beszögelések felvétele, de szinte mindegyiknél található legalább egy mérési adat,legtöbbször három–öt. Mindez jól megfigyelhetőa Szarvas teret bemutató ábrán. Végül a nagyobb, nem közterületnek számító térszíneken 10 láb értékenként szintvonalakat rajzoltak, amelyeken látszik, hogy nem csupán a felvezetett magassági pontok alapján interpolálták. A szintezési szelvények tehát nagyon részletes és pontos leírását adják az 1870-es évekbeli Bu da domborzati viszonyainak.Egy térmodell létrehozásával az utcák pontosan kirajzolhatók, és az épületek külső és belső udvar felöli sarokpontjainak fekvése is meghatározható. A korabeli források georeferálásnak és magassági viszonyrendszerben való elhelyezésnek köszönhetően a 3 dimenziós rekonstrukciót a térben abszolút módon meghatározva lehet létrehozni. A munka eddigi és várható további eredményei Az eddig feldolgozott források között van 7–7 darab 0,5 méteres hibán belüli geo- referált 1875-ös Marek-féle (BFL, a_201/13) és a későbbi 4. ábra A Szarvas tér műholdfelvételen és fölötte a georeferált Marek-térkép vektorizált változata. Kék színnel láthatók az 1875-ös épületek, pirossal a szintezési pontok és egyes mérési vonalak. 1912-es (BFL, e_251/50) alapszelvény. Emellett feldolgoztam az előzőekhez tartozó szintezési alapszelvényeket (BFL, a_201/14), és egy geo- referált 1”=40° léptékű (Tabánra eső) szintezési átnézeti lapot (BFL, a_201/15). Az előzőek alapján georeferáltam három, az 1930-as évek elején készült légifotót (Hadtörténeti Térképtár) és számos korabeli helyszínrajzot. A sor végére hagytam, ám a legfontosabb a több mint 2500 rögzített magassági pontot és közel 100 szintvonalat tartalmazó térinformatikai adatbázist (2.és 3. ábra). A későbbiek során ezek alapján meghatározható a régi épületek alaprajza és sarokpontjainak magassága, valamint megrajzolható az utcák és terek felülete. Ezt követően azokhoz a házakhoz, amelyekről elegendő korabeli fénykép áll rendelkezésre homlokzat, tető és esetleg udvar építhető. A munka végére összeállna egy háromdimenziós városmodell, melynek a segítségével – ha csak virtuálisan is, de – ismét sétát tehetünk a Tabáni egykori hangulatos utcáin Read more: http://tabananno.blogspot.com/2010/02/regi-taban-varosmodelljenek.html#ixzz1TCfqjQXy



2 megjegyzés: